Kattints a képre!
2015. január
Hunok Rómában
Nyeregben indultunk és csengőszóval az Örök Város felé.
14 nap múlva csengőszóval, még mindig nyeregben, meghatottan gurultunk be a
Szent Péter térre. Majd ezerhatszáz kilométer letekerése után szinte katartikus
örömmel emeltünk fejünk fölé a bicikliket. Igazi út volt. Zarándoklat - hegyen-völgyön,
tengerparton és persze a lélek ismeretlen tájain. Mert senki nem tudta, hogy
mennyit bírnak majd az izmai, meddig tart az akarat.
Végigszáguldottuk a dombos-hegyes Szlovéniát.
Megcsodáltuk a gyönyörű kisvárosokat, és a tágas szava-parti Ljubljanát. Az
Alpok felől törtünk be Itáliába, s amint lezúgtunk Triesztbe, szinte csak a
tenger állított meg minket. Egy viharos éjszaka után, a fenséges Mont Saint
Michele tetejéről szinte az egész Pó síkságra leláttunk. Velencén, Aquileián,
Ravennán keresztül értük el Fellini kedves városába Riminibe. Onnan egy őrült
emelkedőn fel San Marinóba. Majd ismét a tengerparton Fanóig, a Via Flaminia
keleti kapujáig. Kevés alvással, nagy lelkesedéssel, fogyó készletekkel
közelítettünk Róma felé. Rekordokat döntöttünk a tervezettekhez képest, sokan
önmagukhoz képest. A leghosszabb távolság egy nap alatt 170 kilométer volt, a
legkésőbbi szállásfoglalás éjjel 11 óra. A Via Flaminia csodálatos volt. Ezen
jártak haza Rómába a germán légiók. Ők gyalog, mi nyeregben. A nyomaikban
kerekeztünk a csodálatos Umbrián át. Gubbión keresztül zúgtunk le, majd fel
Assisibe. Talán ez volt a legszebb. Hajnali séta a városban, majd Giottó
csodálatos freskói a Szent Ferenc bazilikában. Megmásztuk a hegyen épült, de
varázslatos Narni városát, ahol hiányoltuk Galeotto és Janus szobrát a Galeotto
térről. Aztán már nagyon fáradtan, de egyre izgatottabban kezdtük érezni Róma
közelét. Róma is felfelé volt. Az utolsó napon is felfelé. Amikor először
fentről megpillantottuk Romát, bizonyára mindenki elmondta a saját hálaimáját,
és bizonyára mindenki többnek érezte önmagát korábbi énjénél. Emlékszem,
végignéztem a fiúkon - csodáltam őket. Mindegyiket más miatt. Közel voltunk
egymáshoz 1500
kilométer közös szenvedésében és örömében. Hegytetőről
zúdultunk le az alattunk elterülő Rómába. Lecsaptunk a városra. Elfoglaltuk.
Hat csodás nap elé néztünk. Volt szállásunk, meleg kajánk, tisztálkodási
lehetőségünk. Fenekünket nem törte többé a nyereg. Véget ért a kentaúrlétünk.
Többségében nem bántuk. A busszal érkezett társaság nagy örömmel fogadott
bennünket. Újra együtt volt az osztály. A legszebb helyen, az Aventinus dombon.
Másnap Imre atya és Horváth tanár úr vezetésével megkezdődött a város bejárása.
Sok-sok gyaloglás, még több csodálatos élmény minden nap. A Szent Péter téren vasárnap láttuk a
Szentatyát, sétáltunk a Via Appia csodálatos fái alatt, vaksin igyekeztünk
látni a katakombák sötétjében. A Pantheonban ránk tűzött a fény a kupola nyílásán
keresztül. A Colosseumban szinte elvesztünk a gigászi formák közt kígyózó
tömegben. A pizza is mindenhol finom volt. A fagyi is. Örök város – örök élmény.
Mi, bringások sokat éltünk ez alatt a 21 nap alatt,
sokat tanultunk egymásból, magunkból. Valójában nyáron indultunk, és ősszel
érkeztünk haza. Őrült menet volt: a kereszttől a keresztig tartott az útunk.
Köszönjük a lehetőséget!
Komálovics
Zoltán
kísérőtanár
Pannonhalmi
Bencés Gimnázium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése